A kezdetek

Gyerekkoromban mindig volt kutya a szülői háznál. (Morzsi, Tücsi, Kormos, Tücsök – nem feledlek Titeket.) Falun nem sok olyan ház volt, ahol nem volt kutya. Akkor még nem gondoltam, hogy a kutya lehet több, mint egy házőrző. Gimnáziumba, egyetemre Szegedre jártam, és tanulmányaim befejeztével Szegeden is maradtam. Itt kezdtem dolgozni és ide mentem férjhez. Harmincas éveim derekán, 2020-ban, a globális karantén idején fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék egy négylábút, aki színt visz a mindennapokba. De nem ám az udvarra, mint anno a szülői háznál, hanem olyan kinti-benti (inkább benti-kinti) kutyust, akivel nem csak akkor tölthetek időt, ha kimegyek az udvarra. Elkezdtem utánaolvasni a lakásban tartható kutyafajtáknak, illetve a kutyatartás mikéntjének (nekem akkor a gazdivá képződés közben a szobatisztaságra szoktatás tűnt lehetetlen küldetésnek, azóta tudom, hogy az a legegyszerűbb a kutyanevelésben). A lakásban is tartható kutyafajtákról olvasgatva nekem a cavalier king charles spániel lett a legszimpatikusabb. Miután az áhított kutyafajta is megvolt, a férjemmel is tudattam, hogy kutyát szeretnék, cavalier king charles spániel kutyust fogok vásárolni. Nagyon jó érveimnek köszönhetően (vagy mert látta, hogy hajthatatlan vagyok (vagy mert nagyon szeret?!)) nem ellenezte kutyabeszerzési törekvésem. (Olyan nagyon nem is örült neki, merthogy a kutya tönkreteszi a kertet. Erre az ellenérvre felkészülten azt feleltem, hogy pont azért nem kinti kutyában gondolkodom, azért lesz benti, hogy biztonságban legyen a kert. (Jelzem a kertünk azóta „romokban”, vagyis kert funkció helyett kutyaszórakoztató központ funkciót tölt be, de akkor, kutyagazdivá válás előtt tényleg azt hittem, hogy elég lesz a veteményesen kívüli rész a kutyának, ill. akkor még nem gondoltam, hogy 1 éven belül nem egy, hanem két kutyusunk is lesz – de ne ugorjunk ennyire előre.) Férjem kutyagazdivá válási hajlandóságát növelendő, az általam választott, leendő kutyusunknak szánt név az ő egyik kedvenc süteménye volt - már akkor eldöntöttem, a MI kutyusunk neve Zserbó lesz.

Tervezés, előkészületek

A közösségi oldalaknak hála, ismeretszerzési céllal fel tudtam venni a kapcsolatot több cavalier gazdival. Szerencsére Szegeden is többen tartanak ilyen kutyust, így volt lehetőségem találkozni jópár cavalier kutyussal, amitől még szimpatikusabb lett ez a fajta. Kutyagazdikkal való találkozókkal, kutyatartással kapcsolatos ismeretszerzéssel, kutyaiskolák felkutatásával teltek a napjaim. A gazdiktól kaptam elérhetőségeket megbízható tenyésztőkhöz, felokosítottak a fajtára jellemző betegségekkel, és a megbízható tenyésztőtől való vásárlás fontosságával kapcsolatban. A megbízható tenyésztő csak genetikai vizsgálatokkal ellenőrzött kutyák egészséges kölykeit adja el, nem akar senkinek egy potenciálisan beteg, rövid, szenvedéssel teli életű állatot eladni. 2020 decemberében elkezdtem felkutatni, honnan is vásárolhatnám meg az én Zserbó kutyusom. Ismerősi-baráti körben közben egyre több embernek mondtam, hogy nemsokára kutyagazdi leszek, épp keresem a nekem való kutyust.

Zserbó

Én hiszek abban, hogy minden gazdinak alkalmas emberre rátalál a neki való kutya, és ez így történt velem is. Végül nem vásároltam kutyust, Eszti kolléganőm által 2021 februárjában rám talált a nekem való kutyus. Őt nem kellett megvásárolni, ő a kolléganőm által befogadott kutyus egyik kölyke volt, és éppen akkor kerestek neki családot, amikor én kerestem a nekem való ebbencset (ebbencs=kutyus, kutya, eb). Eszti annak ellenére, hogy azt mondtam, határozott elképzelésem van a leendő kutyámat illetően, a befogadásra váró kutyakölykökről készített fotókkal „bombázott”.

Az első általunk látott képek Zserbóról

Zserbó és a testvérei

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy (férjemmel karöltve) elmentem megnézni a képeken szereplő kölyköket. Leendő Zserbónkkal való első találkozás után egyértelmű volt, hogy nem kell tovább keresgélnünk.

Első közös képeink Zserbóval

Zserbó és Én

Az akkor négyhetes kölyök rögtön belopta magát a szívünkbe. Onnantól minden héten elmentünk meglátogatni, hogy amikor hazahozzuk, már ne idegenek legyünk a számára. Az én drága Kedvesem még ama – akkor őrültnek tűnő – ötletemet is támogatta, hogy autóhoz kell szoktatni a kutyát, így több látogatás alkalmával is egy pár perces útra autóba raktuk a kicsi Zserbót, kerültünk vele egyet, hogy ne legyen ijesztő számára egy autós utazás. Azóta Zserbó többszáz kilométeres utat is teljes nyugalommal tölt el az autóban (természetesen több egészségügyi megállót közbeiktatva).